Szivattyútelep


A szivattyúház belülről

Megyénk legrégebbi gőzüzemű szivattyútelepe Tiszabercel és Paszab határában épült.

A látogatót ma is lenyűgözi a régi gépészektől örökölt, gondossággal karbantartott gépek látványa és egy-egy mindenre kiterjedő figyelemmel kidolgozott, sokszor szellemesen egyszerű, de mégis hatásos műszaki megoldás. Azt is el kell képzelni, hogy mit jelentettek ezek a ma megcsodált gépészeti berendezések építésük idején azoknak az embereknek, akik többsége még talán semmiféle gépezettel nem került kapcsolatba.

A tiszaberceli gőzgép szivattyútelep az új elektromos szivattyútelep üzembe helyezéséig üzemelt folyamatosan (1968.), de 1970-ben üzemelt utoljára. 1983. évben műemléki védettséget nyert.

A gőzüzemű  szivattyútelep építése

A szivattyútelep építését, zsilipek építése előzte meg. A Társulat elhatározta, hogy Bercelen zsilipet épít. 1858-ban megépült Bercel és Paszab községének határában az ún. paszabi kőzsilip, kockakövekből, melyet a víz csakhamar annyira megrongált, hogy helyette újat kellett építeni. Így készült el a berceli fatiltós zsilip 1864-ben. Még ugyanebben az évben az árvíz elsodorta. 1865-ben egy újabb kőtiltó épült, azt az 1868. évi árvíz tette tönkre. 1870-ben – bár a régi kis kőtiltó még állt – új zsilipet terveztek, helyét a paszabi-berceli határszélen jelölték ki. Ez a zsilip cölöprácsra helyezett 7 láb (2,21 m) vastag betonrétegen készült, faragott kőből, küszöbe a Tisza 0 vize alatt volt 0,53 m-re. Két nyílásának mindegyike 7 láb 6 hüvelyk (2,37 m). Homlokán olvasható volt elkészültének évszáma: 1872

A zsilip terveit Meiszner Ernő társulati mérnök készítette, a kapufelhúzó szerkezet gépezetét a GANZ-féle vasöntödében gyártották. A vaskapuk terve a Schlick gyártól származott. Felülvizsgálatára 1873-ban került sor, Egert József főmérnök vezetésével. 1874-ben a zsilip megvizsgálására Boros Frigyes főmérnökkapott megbízást. 1904-ben terv készült a zsilip megerősítésére. A zsilip biztonságának növelésére 1908-ban belső zsilip épült, s a két zsilipet 47 méter ellennyomó medencével kötötték össze. Ez a rendszer így alkalmas volt magasabb tiszai külső vízszint nyomásának viselésére is. A zsilipet 1954-ben, a tiszalöki duzzasztógát üzembe helyezése után zárták el véglegesen.

Már 1884-ben létesített a társulat a berceli tiltó mellett egy 50 lóerős gőzgéppel ellátott telepet, melyet a Robey és társa angol cég állított fel. A gőzgép két 0,47 méter átmérőjű, 1m3/sec teljesítőképességű körforgó szivattyút működtetett. Az ehhez fűzött remények azonban részben a gépek szerkezeti hibái, részben a kis vízszállító képesség miatt nem váltak valóra.

Új szivattyútelep építését határozta el a társulat 1892-ben. A javaslattételre szólította fel nyilvános pályázat útján a hazai és külföldi gépgyárakat. 1895-ben a versenytárgyalásra három pályázat is érkezett, mindannyi a legjelesebb hazai gépgyáraktól. A véleményező bizottság az 1895. augusztus 29-i határozatával a Schlik és Láng gépgyárak együttes ajánlatát fogadta el. 1895. szeptember 01-én a társulat és a gépgyár megköti a vállalkozási szerződést. (A társulat nevében gróf Török József miniszteri biztos)

A szerződésben a gépek költsége 102 809 forint és 60 krajczár vállalati átalányárral, az épület költségelőirányzata 38 643 Ft 62 krajczár-ral tételes elszámolási kötelezettséggel szerepel.

A teljesítési határidő: 1896. március 16.

Kikötések:

kötbér: március 17-től kezdve 10 napig 100 Ft/nap

következő tíz napra 200 Ft/nap

utána 400 Ft/nap

az egy lóerő végzésére 1,85 kg 7000  kalória értékű szénnél több nem fogyhat el. (3,0m3/sec vízszállításnál 4,5 m magasságra) Ha több fogy kártalanítási bírságot köteles fizetni a vállalkozó.

jótállási idő: 3 év.

a fizetési feltételeket megfogalmazzák

a szerződés jogérvényessége után azonnal a vételár 1/10 részét

1895. december 1 napján a vételár 1/5 részét

a szivattyútelep átadása napján további 1/5 részét

a végjárandóság az 1896. nyár folyamán megejtendő felülvizsgálat után teljesen kifizettetik

a szerződés a vállalkozókra nézve azonnal kötelező, a társulatra csak a

"Nagyméltóságú  m.kir. földművelésügyi Miniszter úrnak jóváhagyása után. Az átadási határidő annyi nappal hosszabbodik meg, ahány nappal később történik a jóváhagyás, mint szeptember 10-e.

10 ezer Ft kauciót tettek le készpénzben és újabb 10 ezer Ft-ot értékpapírokban

 

Az épület

Az építkezés 1895. szeptember 3-án indult meg a Belfő-csatorna torkolatánál, Szokolay Emil főmérnök és Almássy István tanácsos, a társulat igazgató főmérnöke által megállapított helyen. Az épület 1896-ban készült el.

Maga az épület hosszanti nyeregtetővel fedett, oromfalas, eredetileg nyerstégla homlokzatú, a kazánházat és a géptermet foglalja magában. A hosszanti tengelye a Tisza töltésével párhuzamos. Szélessége 11,2 m, hosszúsága 29,9 m. Idővel az épület a kazánház felőli végétől kezdve hosszban 3,20 m-rel kibővítették. A belső teret alul nyitott feszítőműves fedélszékkel fedettek.

Mellette földalatti rókatorokkal összekapcsolt 42 m magas falazott téglakémény áll. A föld alatt 9x9 m-es, a föld felett 4,6x4,6 m-es párkányzattal koronázott négyzetes alapépítményen magasodik a nyolcszögletű, felül hengeres kémény. 1944 őszén találatot kapott, de a Társulat már 1945 tavaszán helyreállította, ez a rész lett hengeres kiképzésű.

 

A kazánház  és a gőzkazánok

A tiszaberceli szivattyútelep működéséhez szükséges gőzt két darab, a Nicholson gyár által 1896-ban készített kazán biztosította. Ezek Simonis és Lanz-féle szabadalmi rendszerű, sík rostélyos, fekvő, vízcsöves, túlhevítő nélküli stabil kazánok, 1300 kg gőz/óra teljesítménnyel, kondenzátoros tápvíz-előmelegítéssel. A vállalkozók jótállást vállaltak arra, hogy óránkénti egy lóerő végzésére 1,85 kg, 7000 kalória értékű kőszénnel többre nem lesz szükség. A kazánok a vizet egy 1895-ben, Németországban gyártott tápszivattyú segítségével nyerik, részben a csatornából, részben a keletkező kondenzvíz felhasználásával.

 

A gőzgép

A szivattyútelep rendszerében a meghajtó erőgép a két darab, egyenként 350 LE teljesítményű kondenzációs, ikerhengeres kompaund gőzgép, melyeket a Láng Gépgyár gyártott 1895-ben. A stabil, fekvőhengeres gépek fordulatszáma percenként 96, fajlagos gőzfogyasztása 4 kg/LE/óra, üzemi nyomása 10 atm. A gőzgépek magas nyomású hengerei Collmann-féle szelepes vezérművel, az alacsony nyomású hengerek pedig Trick-féle tolattyúval készültek, a leggazdaságosabb üzemelés biztosítása érdekében.

 

A szivattyúk

Gőzgépekkel közvetlenül összekapcsolva két centrifugálszivattyú  üzemel. Gyártotta a Schlick Vasöntöde és Gépgyár 1895-ben. A szivattyú üzemi fordulatszáma 96/min, vízszállító képessége egységenként 3m3/sec. Emelési magassága 4,5. A szívó- és nyomócsonkok belső átmérője 1200 mm. A szivattyúknak összesen 4 szívó- és két nyomócsöve van, ezek átmérője 1000, illetve 1400 mm.

A szivattyútelep létesítésének célja az volt, hogy a társulat a belvízi főcsatornáján lefolyásra kerülő vizeket a berceli zsilip zárva tartása mellett is – tehát magasabb külső vízállásnál – a Tiszába lehessen juttatni. Ez 603 km2 kiterjedésű vízgyűjtő területről érkező vízmennyiség a kor igényeinek megfelelő elvezetését jelentette. A szivattyúk nyomócsöveit a töltés felett vezették úgy, hogy magasabb külső vízállásnál szifonszerűen működtek. Mivel azonban a szivattyúk szívócsöveinek szája a tiszai 0 víz felett 2,50 m-re helyezkedett el, az érdekeltségi terület legmélyebben fekvő laposairól a víz, szivattyúzással nem volt eltávolítható, amit az érdekeltek joggal sérelmeztek. E hiányok kiküszöbölésére a társulat 1901-ben tervet készített a szívócsővel lemélyítésére a tiszai 0 vízszint alá 0,60 m-rel. A munkálatok 1903-ra be is fejeződtek.

Ma, a múzeum kezelője a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, mely nagy gondot fordít arra, hogy megőrizze nemcsak a ma, de a holnap számára is.

Újhelyi Pál

A szivattyúházról további képeket a képgalériában találhatnak.