Kiről is írhatnék most a Futball VB. idején, mint egy olyan emberről, kinek a neve a leginkább összefonódik a foci világával, mi több a tiszaberceli foci történelmével. Gondolom nem vitás, hogy községünkben ez a személy Czene András, 1948-ban született Tiszabercelen, s már 14 évesen igazolt játékosként rúgta községünkben a bőrt. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor a helyi Termelőszövetkezetben kezdett el dolgozni. 1968-ban Mezőtúrra vonult be katonának, ahol milyen véletlen szintén tagja volt az ottani válogatottnak. A katonaévek után a rakamazi NB. II. csapatba próbálták elcsábítani, ám ő a berceli kapu mellett döntött. S bár kisebb- nagyobb megszakítások voltak a pályafutása során, a 96-os évad végén 48 évesen még ő védte a kapunkat. De milyen jól is csinálta! Egyesek szerint ha formában volt, az ellenfélnek még a szemét is kivédte
Ő is szívesen gondol vissza a régi szép időkre, amikor még örömfocit játszottak, mert szívvel-lélekkel hajtott mindenki a csapat érdekében annak ellenére, hogy sokszor csak az kapott futballcsukát és mezt, aki hamarabb ment edzésre. Most viszont úgy néz ki végleg letette az I-es mezt. Úgy érzi a focival eltöltött 34 év bár jó kondícióban van most is eléggé elfárasztotta már. Egy-egy jó meccset azért most sem mulasztana el megnézni. A futball mellett azonban még egy dolog, ami szervesen összekapcsolódik Czene András életével. Ez pedig a buszvezetés. 1975-ben szerezte meg a jogosítványt, majd sokáig a termelőszövetkezet buszán láthattuk.
A szövetkezet felbomlása után neki is váltani kellett, így egy kis ideig teherautón fuvarozott. A szerencse viszont úgy hozta, hogy visszakerülhetett a személyszállításba a Trans-Tour Kft. jóvoltából és immár 5 éve járja a Tiszabercel Nyíregyháza útvonalat. Természetesen a vezetést sem akármilyen szinten műveli, hiszen több mint 1.500.000. km-t tudhat már a háta mögött balesetmentesen. Én úgy gondolom és kívánom, hogy így legyen hogy ha a futballnál már bevált koncentrálóképességét és reflexeit a buszvezetésnél még továbbra is hasznosítani fogja, akkor balesetmentesnek tudhatja majd a 2.500 km-t is. A focitól elszakadni persze ha akarna sem tudna, mivel minden idegenbeli mérkőzésre az ő navigálásával jut el a TIBISE A meccsek alatt aktívan kiveszi részté a csapat buzdításából és igen sok jó tanáccsal látja el a fiatal aktív játékosokat. Természetesen a labdarúgás szeretete a családon belül is megmaradt, hiszen nagyobbik fia Csaba, apja tehetségét örökölve folytatja a kapushagyományt. 12 éves kora óta igazolt játékos. Tiszabercelen kezdett ő is, a serdülő és ifjúsági csapatot követően édesapja 1-es számú mezét is magára ölthette, de tanulmányai elszólították Kisvárdára, ahol ma is az NB III-as csapatot erősíti.