Községünk szülötte. Oly sok ember mondhatja el ezt magáról. Azzal viszont már kevesen dicsekedhetnek, hogy megye-, sőt országszerte elismert szakemberekké váltak. Ezen kevesek egyike a Megyei Földhivatal nyugalmazott vezetője Görömbei József is.
Szüleivel a nagyszülők házában éltek. Édesapja, Görömbei Antal korán meghalt. A II. világháború befejezése után édesanyja, Liszkay Ilona tanácsára magántanulóként Paszabra járt tanulni. A vizsgákat Sárospatakon tette le. Később, amikor Tiszabercelen is megalakították a 7-8. osztályt, az utolsó évet már itthon végezte el. A nyolcadik év után Miskolcra szeretett volna menni a gépipari technikumba. Mindig vonzottak ugyanis a cséplőgépek, fűrészgépek. A felvétel azonban nem jött létre. Később tudta meg, hogy bár a felvételit kiválóra írta meg, olyan emberek nyomására, akik nem jó szemmel nézték egy szegényebb sorsú gyerek feltörekvő terveit, mégsem vehették fel. Elkeseredésében más lehetőséget nem látott minthogy itt maradt Bercelen földet művelni.
Ősszel azonban felkereste egykori tanárát a Megyei Tanács Művelődési Osztályán és az ő segítségét kérte a továbbtanulása ügyében. Így sikerült elérni, hogy felvették a Közgazdasági Technikumba. Érettségi után a Műszaki Egyetemet célozta meg. De ide, mivel nem volt fizika tantárgyból előképzettsége, még felvételizni sem hívták be. Ezek után az egri Pedagógiai Főiskola matematika-fizika szakára felvételizett. A sikeres felvételi itt sem segített, mert a fizikai előképzettséget itt is hiányolták. Ezek után nem volt más lehetőség, munkát kellett keresni. A nyírtéti gépállomáson helyezkedett el, mint statikus-üzemgazdász. Itt jutott tudomására, hogy a vencsellői gépállomáson is keresnek dolgozókat, így kérvényezte az áthelyezését.
A gépállomáson fölfigyelt a főagronómus és javasolta neki, hogy jelentkezzen a Debreceni Mezőgazdasági Akadémiára. Ő azonban nem akart menni, így a főagronómus a tudtán kívül mindent elrendezett helyette és elküldte a jelentkezési lapot. Ezután már nem volt visszaút, menni kellett. A felvételi csak a leleményességének köszönhetően sikerült, de a lényeg, hogy bekerült az Akadémiára. Ezt jó közepes eredménnyel végezte el, majd a fegyverneki termelőszövetkezetbe került gyakornoknak.
A termelőszövetkezet elnöke elküldte a Járási Tanács értekezletére a termelőszövetkezet képviseletében. Feltűnt a talpraesettsége a szomszédos település termelőszövetkezeti elnökének és meghívta a szövetkezetükbe főagronómusnak. Sokszor reggel 3-tól este 10-ig folyt a munka. Ez azonban meghozta a gyümölcsét. Olyan termelési eredményeket értek el, ami akkoriban még hihetetlennek tűnt. Az itt töltött idő során többször összetűzésbe került a községi tanács vezetésével, ezért döntött úgy, hogy a Szabolcs Megyei Tanácsnál kérvényezi az áthelyezését.
Megértéssel fogadták a kérelmét és felajánlották, hogy dolgozzon a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályán. Miután elvállalta a feladatot, a földrendezési csoporthoz került szerződéses földrendezőként. Mivel elégedettek voltak munkájával, 1961-ben mezőgazdasági osztályvezetőnek jelölték a nagykállói járási körzetbe. Ismerve a járáskörzet tulajdonságait, nem akarta elvállalni ezt a megbízást, de a Megyei Tanács meggyőző ereje győzedelmeskedett. Rövid időn belül sikerült itt egy fiatal, dinamikus gárdát szerveznie és a vezetési rendszert életképesebbé tennie. Ez az átszervezés viszont néhány embernek szemet szúrt és javasolták a Megyei Mezőgazdasági Osztálynál, hogy indítsanak vizsgálatot ez ellen. A vizsgálat során mindent rendben találtatott ennek ellenére mégis visszarendelték a Megyei Mezőgazdasági Osztályra. Itt újabb három év közvetkezett.
Mindeközben próbálták visszacsábítani a tiszaberceli termelőszövetkezetbe, a Mezőgazdasági Osztály viszont megakadályozta, ugyanis az öntözéses és meliorációs osztályra szánták előadónak. Meg is szerezte az öntözéses és vízgazdálkodási szakmérnöki diplomát. A Végrehajtó Bizottság azonban közbeszólt és 1967-ben 32 évesen a Mezőgazdasági Osztály osztályvezető-helyettesévé léptették elő. Az itt töltött évek során újabb iskolákat végzett el, továbbképezte magát. Többek között államvezetést is tanult. Tíz év után nevezték ki a Megyei Földhivatal első számú vezetőjévé, ahol nyugdíjazásáig dolgozott.
A nyugdíjazással azonban nem szüntek meg a dolgos hétköznapok. Mai napig a termelésben dolgozik, s erről nem kis büszkeséggel áradozik. Hiszen ennek a kiváló szakembernek az élete a föld és a mezőgazdaság.