Ezen az ünnepen a szentekről és az elhunytakról való megemlékezés jegyében többszázezren keresik fel az ország sírkertjeit. Halottja minden családnak van. Minden családban emlékeznek szülőkre, nagyszülőkre, gyerekekre, testvérekre, rokonokra, barátokra, jó szomszédokra, akik már nincsenek velünk.
Mindenszentek, halottak napján megszépülnek a temetők. Gyertyaláng, koszorúk, virágok fejezik ki, hogy nem felejtjük, hogy hiányzik, aki már nincs közöttünk, aki már elköltözött az örök hazába. A virágborította sírok mellett rokonok, ismerősök, barátok gyertyát gyújtanak és emlékeznek. E napon távolba szakadt családtagok is hazatérnek, emlékeznek.
Halottaink sírjain gyertyát gyújtunk, hogy a hiedelem szerint a szegény fázós lelkek ennek fényénél melengessék magukat, másrészt, hogy fényeiknél visszataláljanak sírjaikba, s ne háborgassák tovább az élőket. Gyertyát gyújt mindenki – felekezeti hovatartozás nélkül – , hogy az emlékláng pislákoló fénye, az elhunyt kedves alakja köré vonja gondolatainkat.
Községünkben immár hagyomány, hogy a Hősök Emlékművét Mindenszentek előtt, Halottak Napja alkalmából megkoszorúzzuk. Emlékezünk azokra, akik az I. és II. világháborúban a legdrágábbat, az életüket adták, a hazáért és a szabadságért.
Ezen a napon koszorút helyeznek el az emlékműnél a társadalmi és civil szervezetek, intézmények és az önkormányzat.
Hajnal András Halottak Napi megemlékezésében elmondta, hogy természetesen nemcsak a hősökre, hanem a Tiszabercelen elhunyt valamennyi lakosra, illetve a községünkből elszármazott, és a világ bármely területén elhunytakra is emlékezünk, és lerójuk kegyeletünket.
Ady Endre: Halottak napján
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
(1899. november 1.)
A megemlékezésről további képeket tekinthetnek meg a képgalériában.