Egy életutat be lehet mutatni évszámokkal, adatokkal, felsorolva a legfontosabb állomásokat de, ha az embert keressük, az évszámok, események mögé kell tekintenünk. Ha Zsíros Antalné Németh Ilona életútját akarjuk felidézni, vissza kell mennünk az időben több, mint hat évtizedet. Vissza kell mennünk Nagyhalász Mága-sorra, ahol egy több generációs szerető családba születik. Nagyszülők, szülők, testvérek összetartó közegéből kerül a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumba, majd a Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe. 1961-ben Tiszabercelre helyezik tanítási gyakorlatra, s ez az év meghatározza az egész életét. Megszerette ezt a falut, s egy évvel később már végzett tanítóként - úgy dönt, hogy Bercelen marad. Tele a fiatalság lendületével, friss tudásával lát neki a legszebb feladatnak: írni, olvasni tanítani a gyerekeket. Alsós tanító marad 15 évig, nagy gyakorlatot szerezve a betűvetés tanításában.
Magánélete kiteljesedik: 1963-ban férjhez megy Zsíros Antal későbbi TSZ főkönyvelőhöz. Két fiút nevelnek, taníttatnak, segítik őket a családalapításban nagy szeretettel, törődéssel.
Ahogy egyre gyakorlottabbá válik a kicsik világában, úgy érzi, vannak még tartalékai, szeretné a tágabb közösséget is szolgálni. Népművelési ügyvezetőként több, mint egy évtizedig szervezi a község kulturális életét egy olyan időszakban, amikor ennek a munkának még nem voltak nálunk hagyományai. Menni, kilincselni, meggyőzni, elfogadtatni, kiharcolni nem a maga, a község érdekében.
Újabb lendületet vesz: 1978 - ben magyar szakos tanári oklevelet szerez. Jó szóval, szeretettel, okos szigorral oktatja a felsősöket írók, költők alkotásain és személyes példamutatásán keresztül hazaszeretetre, az anyanyelv szeretetére, az örök emberi értékek megbecsülésére.
Az igényes munka iránti elkötelezettségét 1975 ben Minisztériumi dicsérettel, 1982 ben Kiváló munkáért kitüntetéssel ismerik el.
A közélethez már ekkor is több szállal kötődik. 1985-től Községi PB tag, Pedagógus Alapszervezeti párttitkár 1979 től 1985 ig. Vállalja, mert ezáltal is reméli iskolája gyarapodását, felemelkedését. Az iskola irodalmi szakkör vezetőjeként a községi és iskolai műsorok felelőse. Ezt a munkáját is az igényesség jellemzi.
Munkatársaival jó baráti viszonyt alakított ki: mindenkit meghallgat és jó tanácsot ad igazi vezető alkat.
Észrevették ezt mások is, így 1984 ben a nyugdíjba vonuló Munkácsi Mihály igazgató úr után őt kérték fel az iskola igazgatására. Ezt a posztot 1997 ig, nyugdíjazásáig töltötte be, elvégezve közben egy egyéves intenzív vezetőképzőt is.
Igazgatóként a hozzáértés, a humánum, a derű jellemezte. Kollégáival szemben emberséges, megértő. Egy összekovácsolódott, összetartó nevelőközösséget alakított ki, ahol jó volt dolgozni. Igazgatása alatt élte az iskola a virágkorát abban az értelemben, hogy akkor még sokkal több jó képességű tanulója volt az iskolának. Nehezítette a dolgát, hogy a paszabi tagiskola, majd az óvoda ügyeit is intéznie kellett. Sokszor kellett küzdenie a közönnyel, a szűkös anyagi kerettel, a mindennapok apró, fárasztó gondjaival, de optimizmusa, kitartása mindig átsegítette a nehézségeken.
Következett 1997., egy nagy álom megvalósulása: hogy az iskola felvehesse a község nagy szülöttje, Bessenyei György nevét. Még részt vett a négy tanteremmel kibővített iskola névadó ünnepségének előkészületi munkáiban, s ezután befejezte az aktív munkát, de nem az aktív életet.
Nyugdíjba vonulása után 1997. decemberében a képviselőtestület címzetes igazgatói címet adományozott részére. Közéleti munkássága sokrétű. Képviselőtestületi tag már a kezdetektől. 1998 tól alpolgármester. A Bessenyei Társaság aktív tagjaként 1997-ben Bessenyei Emlékéremmel jutalmazták tevékenysége elismeréseként. A Tiszabercelért Egyesület tagjaként szervezi minden év februárjában a Bessenyei emlékműsort.
A község érdekében végzett sokoldalú munkájáért a Barátok Tiszabercelért Egyesület által adományozott Az Év Embere kitüntetést vehette át 2000 ben, 2001 ben pedig a Képviselőtestület által odaítélt A Köz Szolgálatáért érdemérmet kapott.
Az 1997 ben megalakult Nyugdíjas Egyesület vezetését, s ezzel annak minden gondját magára vállalta. Azóta vidámabb, tartalmasabb annak a mintegy 70 nyugdíjas emberek az élete, akik tagjai az egyesületnek. Nélküle talán sosem jutottak volna el színházba, kirándulni, együtt ünnepelni Karácsonyt, névnapot. Az általa vezetett egyesület új értelmet adott a munkában megfáradt idős, de még élni szerető embereknek. Kell-e ezután mondani, hogy tavaly óta a Megyei Nyugdíjas Szövetségnek titkára tagja.
A mai napon egy nagyon gazdag életút újabb elismeréséhez érkeztünk: megköszönni azt a négy évtizeden át tartó közéleti tevékenységet, melynek méltó megkoronázása ez a mai nap. A kitüntetés elismerése annak a munkának, melyet egész életében a falu érdekében tett. Elismerése fáradhatatlan tenni akarásának, önzetlenségének.
A mai nap nem lezárása, csak egy állomása tevékeny életének. Tapasztalataira, tanácsaira, emberségére, kedves szavaira még nagyon sokáig szükségünk lesz.
Kívánjuk, hogy unokái, családja körében egészségben éljen, s még akkor is ő legyen a Nyugdíjas Egyesület vezetője, amikor mi nyugdíjba megyünk.