A tiszaberceli vőfély : Kerekes Mihály
Az igazi vidéki lakodalomból nem hiányozhat a vőfély. Ő az, aki irányítja levezényli a lagzit, gondoskodik a megfelelő hangulatról. Szavára mindenki odafigyel: ha ő megszólal, a násznép kíváncsian hallgat. A vőfély-versek régi hagyományra tekintenek vissza, sok helyen már kívülről fújja őket a falu apraja nagyja. A strófák megfogalmazása általában a földrajzi elhelyezkedéstől függően eltérő. Abban viszont megegyezik minden vőfély, hogy aki ezt a hivatást választja, az szívvel-lélekkel végzi. Ezt a gyönyörű ám felelősségteljes hivatást választotta Kerekes Mihály is.
Mivel édesapja egykoron vőfélykedett, így szinte egyenes út vezetett ahhoz, hogy ő is vőfély legyen. A versek nagy részét édesapjától vette át, s az idők folyamán csiszolgatta, bővítgette a kelléktárat. Már 14 éves korában besegített a nagyvőfély mellett, mint kisvőfély és felszolgálóvőfély. Mikor azt a feladatot kaptam, hogy beszélgessek el Miska bácsival, milyen is volt régen egy igazi lakodalom, milyen is volt egy igazi vőfély munkája, bevallom, egy kicsit féltem. mit is kérdezhetnék, hogy hogyan kezdjem majd el a beszélgetést.
Azonban már a találkozásunk első perceiben kiderült, hogy ez a félelem alaptalan volt. Miska bácsi tele van energiával, s csak úgy sugárzik belőle az életerő. Szinte hihetetlen, hogy már a 74. életévében jár! Mikor jövedelem célját elmeséltem Miska bácsi takaros kis házába invitált, leültetett- és szinte minden kérdés nélkül özönlött belőle rengeteg kedves emlék. Még életemben nem hallgattam ilyen élvezettel senkit. Egy igazi vőfélyhez illően gyönyörűen mesélt az igazi falusi lakodalmakról, a régi vőfélyi szokásokról. Régen ugyanis a vőfély dolga nem csak a lagzi levezetése, hanem az ő feladata volt a vendégsereg meghívása is.
Szalagos kalapban, fehér ingben, fekete egyenes szárú nadrágban, bőrcsizmában, bokrétás, faragott bottal a kezében járta végig a meghívandó vendégsereget. Az igazi munka azonban az esküvő napján zajlott. Külön vers volt a menyasszony, illetve vőlegény-bucsúztatáshoz, külön a menyasszonykikéréshez, külön az ebés és vacsora minden fogására. Más és más rigmusok tartoztak a templomhoz és házasságkötéshez, vagy a menyasszonytánchoz. Ezek a versek többnyire tréfás, szórakoztató versek voltak, de akadtak közöttük igazán szívhezszólóak is. Minden strófa célja a vendégek hangulatának fokozása volt. Ebéd előtt egy tréfás asztalhoz-ültetés szokott elhangzani, ami nagyon tetszik a vendégeknek. Tisztelt Vendégsereg! Terítve az asztal, most már mindenki elülhet. Met engemet odakint zaklat a szakácsné, hogyha sokat várunk, bizony mind elázik a lé. És a legényeknek is viszket a talpuk, hogy az ételt-italt ide behordhassuk, és azt a szok szép leányt, menyecskét is forgathassuk.
Ha úgy látja a vőfély, hogy a vendégsereg érti a viccet, akkor az ételek előtt is tréfás rigmusok kerülnek elő. És még mondhatnám, hány féle szokást mesélt még Miska bácsi. Járt ő a megye egész területén vőfélyeskedni, s ahol megfordult, mindig új és új szokásokkal gazdagodva tért haza. Meg is becsülték őt, bármerre is járt Büszkén mutatja, hogy egy fotóalbumnyi már azoknak a pároknak a képe, akiknek a lakodalmában ő vezényelt. És még mennyi pár hiányzik belőle! Ma már nem vállal vőfély szerepet. A 60 évnyi vőfélyi munka után nem is kívánhatnánk neki szebbet, mit amivel az ifjú párt köszöntötte oly sokszor:
Legyen bőven termése,
hogy az embert a házából ki ne nézze.
Búzaföldjén kész pogácsát arasson,
és a kútjából víz helyett bort húzhasson.
Dugóhúzót fúrjon be a kertjében,
szilvapálinkaforrást leljen helyébe.
A borocskáját ne tartsa a hordóba,
hanem csapolja át amolyan Bibliai korsóba.
Kisudvarán kacsák, libák, pulykák,
kismalacok legyenek, és ha kell
azok mindjárt meg is süljenek.
És ha baj lesz, mit az Isten ne adjon
Könnyeiből savanyú víz fakadjon.
És ami sós, az igazi sós legyen
Mégpediglen paprikával vegyesen
És a zsebébe be ne nyúljon anélkül
Hogy ezerannyi ne váljék a pénzéből.
És ő magának ne is legyen más dolga
Egész nap csak a vendégeket fogadja.