Háborús időszakban, 1945 márciusában született Nyíregyházán. A kemecsei Körmendy-tanyán kezdett el nevelkedni. Édesapja előbb Kemecsén tanított, majd a háború befejeztével, illetve a hadifogságból történő szabadulás után Kálmánházára, később Tiszabercelre helyezték. Az általános iskolai évei zömét a kis József már községünkben végezte, majd Nyíregyházán a Kossuth Gimnáziumban érettségizett le. A pályaválasztás már nem volt egyértelmű, hiszen hajóskapitánytól mozdonyvezetőig minden szerepelt a tervek között, csak pedagógusi pálya nem. A sors mégis úgy hozta, hogy biológia földrajz szakon szerzett diplomát a tanárképző főiskolán. Az első években a helyi általános iskolában tanított. 1968-ban Kemecsére költöztek ismét, ahol majdnem négy évet tanított. Közben megnősült, s mivel felesége berceli volt, így újra kicsiny falunk lakójává vált. Ekkor a helyi szakmunkásképzőbe hívták kollégiumvezetőnek. Nagyon nehéz és kemény munka folyt akkoriban ott, hiszen a diákok havonta csak egyszer mentek haza, ráadásul zsúfolt is volt a kollégium. 1976-ban az akkori igazgató távozását követően előbb megbízott, majd kinevezett igazgatóvá választották. 1979-ben a járási hivatal felkérte, hogy vállalja el a tanácselnöki tisztség betöltését. Az ő elnöklete alatt készült el a hat tantermes általános iskola és tornaterem, megvalósult a vízmű és a vezetékes ivóvízrendszer kialakítása, valamint a belvíz megszüntetése árkosítással. Ekkor nyilvánították műemlékké a szivattyúházat és felújították a Bessenyei emlékházat. Különböző személyi konfliktusok miatt azonban néhány év után lemondott a tanácselnöki tisztségről, s mintegy önbecsülését megtartandóan önkéntes száműzetésbe vonult a buji általános iskolában igazgatói tisztséget töltött be. 1989-re nagy változások történtek Tiszabercelen, s ekkor hazajött újra helyi a szakmunkásképzőben tanítani. Visszatért a közéletbe, s a rendszerváltást követő valamennyi választási ciklusban a képviselőtestület tagjává választották.
A közelmúltban pontosan 2003 nyarán - vehette át tanár úr a Köz szolgálatáért elnevezésű kitüntetést Tiszabercel Önkormányzati Képviselőtestületétől. Hogyan fogadta ezt az elismerést?
Nem vagyok egy hiú ember, de jól esett! Nagyon régóta részt veszek a község életében, a rendszerváltást követően folyamatosan képviselőtestületi tag vagyok, a pénzügyi bizottság elnökévé választottak. Itt azért nagyon sokat dolgoztunk. Különösen a kárpótlási időszakot tekintve! Állandóan jöttek hozzám az emberek tanácsot kérni. Nehéz volt a földügyeket rendbe tenni, nagy volt a zűrzavar. Most már lecsendesedtek úgy gondolom a kedélyek, de majd meglátjuk...
Milyen fejlesztési, fejlődési lehetőséget lát Tiszabercelen?
Na, hát most törhetjük a fejünket! Az infrastuktúra már teljeskörű, ezt csak rendben kell tartani. Működtetni kell a közműveket, intézményeket. Jó lenne olyan munkahely, ahol szívesen dolgoznak az emberek. Volt itt a sertéstelep, de két három év eltelte után már alig dolgozik benne berceli ember. Az ilyen-olyan vállalkozások sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, gondokkal küszködtek. Mégsem volt annyi támogatás, mégsem volt annyi munkaerő stb. Az is az igazság, hogy a munkabér alig haladja meg a munkanélküli segély nagyságát, így az emberek sem szívesen létesítenek munkaviszonyt. A munkahelyek zömét jelenleg az intézmények adják.
Vonzóbbá kell tennünk a települést a vállalkozóknak, így valószínűleg megállítható lenne a lakosság elöregedése.
Mi a véleménye a községben működő civil szervezetek tevékenységéről?
Végül is a község élni akarását jelzi ezek működése! A képviselőtestület és a polgármester is felismerte ezek fontosságát, segíteni, támogatni kell őket, mert jobban érzi általuk magukat a község lakossága, megismernek az országban bennünket. Még élet költözik a faluba is a rendezvények által!
Elég sűrű és eseménydús életút áll tanár úr mögött. Visszatekintve mennyire elégedett vele, változtatna e rajta?Nem, nem! Én meg vagyok az életemmel elégedve, mind magánemberként is, mind pedig a hivatali tisztségeimet tekintve. Szégyenkeznem nincs miért, a településünk lakó is úgy érzem szeretnek, tisztelnek. A családom körében jól érzem magam. Alapvetően nem tudtam volna más életet elképzelni magamnak. Ha újrakezdeném, nem hiszem hogy bármit is másképp tennék.
Köszönöm a beszélgetést és kívánok még sok, a köz szolgálatában eltöltött évet!