1963.09.06-án született Kemecsén. Édesanyja Vattai Jolán, édesapja Nagy Lajos. Apja a berceli téglagyár igazgatója volt, majd ennek megszűnésével a nyíregyházi vasipari üzemnél helyezkedett el s innen ment nyugdíjba. Anyja paszabi származású, ő is a téglagyárban dolgozott, ma már nyugdíjas. Van egy nővére, egy évvel idősebb nála, ő Gávavencsellőn lakik. Általános iskolai tanulmányit Tiszabercelen végezte. Már fiatalon vonzotta az erdészet- vadászat, így jelentkezett az egri középiskola szakára, ahová azonban hatszoros túljelentkezés és kollégiumi helyhiány miatt nem vették fel. Apja mindenképpen szakmát akart adni kezébe, ezért beíratta fiát a 110-be esztergályosnak. Elvégzése után azonban soha nem dolgozott ebben a szakmában, inkább álmait akarta megvalósítani. Akkoriban indult Nyíregyházán egy vadgazdálkodási tanfolyam, amit elvégzett, így 18 éves korára teljesült a nagy álma, erdész-vadász lett belőle.
Fiatalon a MAHART-hoz szegődött matróznak. Nagyon érdekes és kalandokkal teli év volt ez. A hajó, amelyiken tulajdonképpen dolgozott, egy vontatóhajó volt, amely több uszályt kötött össze. 100 m hosszú, 15 m széles és 6 m magas volt, többnyire terményeket szállítottak rajta, s beltere akkora volt, hogy focizni lehetett benne. Regensburgtól teljesen a Fekete-tengerig hajóztak. Egy életre meghatározó élmény marad számára, amikor a Kazár-szoroson lefelé utazva egy 10 m magas 20 m széles felületen magyar betűkkel feliratozva meglátta a Széchenyi-emlékművet, hogy hajózhatóvá tette a Dunát.
Hazatérve a Hortobágyi Állami Gazdaságban hivatásos vadász-vadőrként helyezkedett el. Itt olyan híres minisztereket vadásztatott, mint Grósz Károly, Czinege Lajos, volt honvédelmi miniszter. Mint említettem, ebben a szakmában képzelte el jövőjét s elhatározta, hogy vadászati vezető lesz belőle, ezért beiratkozott a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium levelező tagozatára. Eközben 1984-ben behívták katonának, másfél évet töltött Taszáron. Leszerelését követően nem Hortobágyra, hanem Kemecsére került hasonló munkakörbe. Itt töltött évei alatt 1985 és 1987 között Csongrádon egy újabb vadász-vadtenyésztő képesítést szerzett.
1987-ben nősült meg. Feleségül vette Juhász Évát, két gyermekük született, 1990-ben Péter, 1994-ben Dóra. A Kemecsei Állami Gazdaság megszűnése után a Nyíregyházi Vadásztársaságnál tevékenykedett rövid ideig, majd kényszervállalkozóként sok mindennel kísérletezett. A rendszerváltás után fantáziát látott a vadászat- erdészetben s ennek betöltésére létrehoztak egy Betéti Társaságot, amely már több mint 10 éve működik. Főbb tevékenységi köre: erdészeti termelési szolgáltató. Ő viszi a szakmai részét, felesége pedig a könyvelést vezeti.
Jelenleg két vadásztársaság tagja, a bujié és a vásárosnaményié. Véleménye szerint ez sokaknak csak státusz szimbólum, hogy valaki vadász lehet. Ő nem ezt látja benne, hanem inkább a természet közelségét. Soha nem a nagy trófea lebeg szemei előtt. Kérdésemre felelve, hogy milyen állat volt a legnagyobb elejtett vada, csak kitérő választ adott. A vadászat- erdészetnek valami teljesen mást kellene jelentenie az emberek számára.
A vadászat mellett szereti a focit, de ezt a sportot már csak a TV képernyője előtt űzi.
Köszönöm a beszélgetést.