Mindig nagy megtiszteltetés számomra, ha egy olyan személlyel van lehetőségem riportot készíteni, aki gyermekkorom egyik kiemelkedő példaképe. Ezen kevesek közé tartozik Pertó Béla tanár úr is. Sohasem fogom elfelejteni az első párbeszédünket, amikor is hátulgombolós tinédzser koromban éppen egy repülőmodell szárnypróbálgatásait csodáltam tátott szájjal. Tudatlan lévén a leghozzáértőbbnek látszó - természetesen a tanár urat - meg is kérdeztem: Tessék mondani, mivel megy ez a repülő? A válasz mosolyogva érkezett: -Mivel, mivel! Hát Petróval
Bizonyára sokaknak kellemes, vagy kevésbé kellemes élményei fűződnek akár egy fizika, vagy egy technika órához, attól függően persze mennyire volt megbarátkozva a tanulás megterhelő mivoltával. Afelől pedig kétségem sincs, hogy valakinek kellemetlen perceket szerezhetett egy modellautó, vagy egy repülő bemutató. Így, vagy úgy, de nincs olyan személy, aki valahogyan ne került volna kapcsolatba Pertó Bélával. Na, de ne rohanjunk ennyire előre! Hogyan is indul ez a történet? A nagy mesemondók szavaival élve: egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis fiúcska, aki 1950 nyarán néhány barátjával különös dologra figyelt fel a faluszéli legelőn. Meglepve tapasztalták, hogy néhány nagyobbacska gyerek repülőmodellekkel ügyeskedik, amelyek ha kezdetleges módon is, de repültek. Nos ezeket a gyerekeket a modellezés vírusa rögvest meg is fertőzte, s a következő évtől Romhalmi László irányításával már szervezett keretek között folyt a barkácsolás. Az irányítást később Süldi Zoltán orosztanár vette át, akire Petró tanár úr ma is nagyon szívesen emlékezik. 1954-töl az akkor még középiskolás hősünk vette át a már Megyei Modellező Klub Tiszaberceli Modellező Szakosztályának irányítását. Érettségi után, ahogy az a mesékben lenni szokott jöttek a vándorévek, na és persze a tapasztalatszerzés. Dolgozott Budapesten villamoskalauzként, elvégezte a tanítóképzőt, majd kisvártatva hazajött és a klub újjászervezése után a Győrben rendezett III. Országos Bajnokságon a vitorlázó és a motoros kategóriában is bajnoki címet szerzett. Pár szóval összefoglalva: Jöttem, láttam, győztem!
Az erős kezdés után még erősebb folytatás következett. A Honvédelmi Minisztérium Hajdú és Szabolcs megyében, községünkben vezette be a honvédség számára a rádióirányítású modellvezető képzést. A modellbemutatókon és versenyeken, pedig nem telt úgy eredményhirdetés, hogy legalább egy berceli ne rázott volna kezet a díjak átadójával. A modellezés mellett természetesen a tanári hivatás is nagyon fontos szerepet kapott. A szakkörök vezetése mellett, nagy hangsúly volt a nebulók megfelelő képzésén mind a technika, mind a fizika, sőt a számítástechnika ismereteit is figyelembe véve. Ebben a szakmában elengedhetetlen az ismeretek állandó szinten tartása és az önképzés. A jó pap is holtig tanul mondást leginkább egy tanárnak kell szem előtt tartani! A tanár úr szívesen és még hosszan-hosszan mesélne a még nem is annyira múlt dicsőségről, azonban ideje nem engedi, hiszen ott jártamkor is éppen egy repülőmodell-versenyre kellett a tanítványokat és persze a modelleket készíteni. Az pedig, hát ugye száz riportnál is fontosabb!