Gondolom, kevesen tudják rólad, hogy fiatal korod ellenére, szinte már az egész világot beutaztad. Hogyan sikerült mindezt elérned?
- Ez elég bonyolult és hosszadalmas folyamat volt. Az elején kezdeném. Középiskolába Sárospatakra jártam. Erről tudni kell, hogy először állami iskola volt, majd visszakerült egyházi tulajdonba. Az oktatási anyag persze nem változott, de a tanárok egy része kicserélődött. Többnyire a felfogásbeli eltérések miatt. Na ebben az iskolában én egy olyan osztályba jártam, ahol emelt szintű angol nyelvi oktatás folyt. Ennek köszönhetően a negyedik év végére az osztályban mindenkinek nyelvvizsgája volt. Az érettségi után az állatorvosira szerettem volna menni, de nem sikerült minden úgy, ahogy elterveztem. Érdekelt a mezőgazdaság is, így kerültem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Úgy gondoltam, hogy egy év múlva újra megpróbálom az állatorvosit, de megtetszett Gödöllő, így maradtam.
- Egy kicsit elkanyarodtunk a kérdésemtől. Tehát hogy is kezdődtek az utazgatásaid?
- Középiskolában a speciális osztálynak köszönhetően a harmadik év végén kiutazhattunk Angliába. Ez csak amolyan nyári vakáció volt. Az ország református egyházi iskoláiból szerveztek diákokat.
Ezt követően az egyetem első évének a végén három barátommal elindultunk stoppal Európába. Amszterdamot érintve Párizsban kötöttünk ki, ahol egy pár napot eltöltöttünk. Egyszerűen gyönyörű város.
- Hogyan tudtátok megértetni magatokat a franciákkal?
- A franciák megértik az angolt, csak éppen franciául válaszolnak. Ez volt egy kicsit probléma, de igazából nem zavart. Párizs után elindultunk délre és célba vettük a francia Riviérát. Ott Nizza és Cannes környékét jártuk be. Mivel nagyon meleg itt az éghajlat, na és persze a pénzünk is kevés volt, a tengerparton aludtunk hálózsákban. Hazafelé szintén stoppal jöttünk.
- Nem voltak kellemetlen élményeitek a stoppal kapcsolatban?
- Nagyon szerencsések voltunk. Mindig jó sofőröket fogtunk ki. Volt rá példa, hogy meghívtak minket vacsorázni, sőt még kitérőt is tettek a kedvünkért.
- Úgy tudom Ázsiát is meghódítottad.
- Ez így kicsit túlzás. Az igazság az, hogy az egyetemen volt egy lehetőség arra, hogy Moszkvában nyelvet tanulhassunk teljesen ingyenesen. Vonattal utaztunk eléggé rossz körülmények között, ráadásul az út is fárasztó volt, de kibírtuk. Az ott töltött 6 hét viszont felejthetetlen volt. Nagyon sok nemzetiség képviseltette magát az araboktól kezdve az indiánokon át a kínaiakig.
- Az iskolában tanult nyelvet mennyire tudtad hasznosítani? Egyáltalán hasonlít a valós beszélt nyelvhez?
- A valóságban más a használt szókincs. Ennek ellenére hamar rá lehetett jönni hogyan kommunikáljunk egymással, melyek azok a szavak, amelyekre feltétlenül szükség van.
- Melyek voltak itt a legszebb élményeid?
- Olyan múzeumokban járhattam, amelyeket csak több nap alatt lehetett végigjárni. Elutaztunk Szentpétervárra vonattal. Több száz kilométer volt az út, de nagyon szuper az Aranynyíl expressz. Egyetlen gond csak az iszonyatos hideg volt. Nagy élveztem még a moszkvai piacot is. Ott aztán minden kapható volt. Leginkább a finommechanikai cuccok voltak érdekesek. Az élelmiszerek viszont nagyon drágák!
- Melyik ország volt a következő állomásod?
- Az Amerikai Egyesült Államok. Cserediákként utazhattam ki. Nagy erős volt a rosta, de sikerült szerencsére megnyernem az ösztöndíjat. Egy bizottság előtt kellett angolul beszélnem, személyiségi teszt is volt, de leginkább az számított mennyire vagyok rátermett és alkalmazkodó.
- Mi okozott külföldön a legtöbb problémát?
- Talán az, hogy nem beszéltem a napi angolt. Körbe tudtam írni a témát, csak éppen a megfelelő szavakat nem ismertem. Ugyanis a valóságban teljesen más szavakkal fejezik ki magukat, mint amit mi tanultunk. Lehetőségem volt arra, hogy diákként munkát is vállalhassak. Ez általában fél évtől másfél évig terjedhetett, amire szintén pályáznom kellett. Először egy szarvasmarha farmon helyezkedtem el, ami nagyon érdekes volt. Alapjaiban ez ugyanolyan, mint egy magyar gazdaság, de itt két-három traktor, 130-140 szarvasmarha, komplett fejőgéprendszer, na és persze 300 hektár terület állt rendelkezésre. Ezután egy haltenyésztő telepen dolgoztam. Eléggé megviselte a szervezetemet a nagyon magas hőmérséklet és az ezzel járó iszonyú páratartalom. A kimosott ruhák majdhogynem nem tudtak megszáradni.
- Most hogy befejezted az egyetemet, gondolom nem fogsz tétlenül ülni. Sőt, ha jól tudom, a munkahelyeden is van lehetőség, hogy folytasd az utazást.
- Egerben egy népet gépipari cégnél helyezkedtem el. Beszerzőként dolgozom, egyedüliként én foglalkozom a nem német beszállítókkal. Utaznom elvileg csak akkor kell, ha probléma van a szállítással.
- Ezek után gondolom Tiszabercel már eléggé unalmas számodra.
- Szó sincs róla! Bercel nagyon sokat fejlődött és változott előnyére az utóbbi időben. Ha igazán ki akarok kapcsolódni azt máshol el sem tudnám képzelni. Tudom, hogy itt mindig nyugalom és szeretet vár rám.