Azt, hogy a címben szereplő személy mekkora hírnévvel rendelkezik, mindenki csak sejti. Könnyítésül szolgáljon itt ez a kis monológ.
Egy alkalommal megyénk távoli kis csücskében találkoztam egy emberrel, aki lakhelyem felől érdeklődött.
- Tiszabercelen lakom válaszoltam.
- Hm. Tiszabercel, Tiszabercel... - töprengett Áá! Nem ott lakik Hegedűs Jóska?
1940 augusztus 14-én született Tiszabercelen. Szülei parasztemberek voltak. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Nyíregyházára került középiskolába a Kertészeti Technikumba. A középiskola után Tiszaeszláron és Tiszalökön földműves szövetkezetnél kezdett el dolgozni. 1962-től a vencsellői ÁFÉSZ, majd 1964 és 70 között a tanítás mellett a Debreceni Agrártudományi főiskola (ma egyetem) agrármérnöki diplomát szerzett majd 1977-re a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mérnök-tanári diplomáját is magáénak tudhatta. A szakmunkásképzőben 1987-ig tanított, ezután a tanári hivatást háttérbe szorítva egyéni gazdaság kiépítésébe fogott. 1993-tól mint nyugdíjas foglalkozik gyümölcstermesztéssel, palántaneveléssel, illetve fólia alatt zöldségtermesztéssel. Szinte valamennyi sportágba belekóstolt, de leginkább a pingpongban jeleskedett. Ezen a téren még most is tudna egy-két meglepetéssel szolgálni.
1966-ban házasodott meg, s e frigyből két lánygyermekük született. Az idősebbik orosz-matematika és német nyelvszakos tanár, a fiatalabb pedig mezőgazdasági főiskolát végzett. Jelenleg a nagyapaságra készül, hiszen februárra várja ngy szeretettel a kisunoka érkezését.
- Mi késztette arra, hogy a tanítás helyett a gazdálkodás felé forduljon?
- A látható lehetőségek. Az volt a helyzet, hogy a kettőt nem tudtam összeegyeztetni. Én úgy határoztam, hogy mezőgazdasággal fogok foglalkozni, és létrehoztam egy szép kis gazdaságot traktorokkal, munkagépekkel stb. Piacra termeltem, vittem a zöldségeket, gyümölcsöt a környező városokba, Miskolcra Nyíregyházára. Jelenleg 4 hektár almás gyümölcsösöm van, ez kb. 3000 db. almafát jelent. Itt különböző alanyokon hagyományos, illetve intenzív művelést folytatok.
- Egy szakember számára nyilván a gyönyörű gyümölcs és a nagy hozam létrehozása az igazi kihívás. De anyagilag hogyan éri meg?
- A parasztember akkor is termel, ha nem éri meg. Mert hátha jövőre jobb lesz. Én egy almafát nem vágok ki, csak utolsónak a megyében! Nekem az idén is igen jó minőségű termésem volt, gyönyörűek a gyümölcsfáim. A permetezést magam végeztem. Azh alma egy részét lének adtam, mert 30 forintért nem érdemes betárolni és dolgozni vele, többször átválogatni. De szerencsére nagy része csodálatos piros (Red Rome), s ezt 60 70 forintért viszik el tőlem.
- Hogyan látja a magángazdálkodás jövőjét? Egyáltalán van ennek jövője?
- Általában a javaslatok szerint 50 hektár területet kell, hogy gazdaságos legyen, így egyik termelési ág a másik segítségére lehet. Persze a kellő szakértelem és a megfelelő felszerelés nélkülözhetetlen. Én úgy határoztam, hogy maradok az almánál, engem az alma még soha cserben nem hagyott.
- Mi az, amit nagyon szeret, vagy szeretne ebben az életben, és mi az, amit nem?
- Mindig szerettem a trégát, az ugratást. Ezeknek inkább a kezdeményezője, mint szenvedő alanya voltam. Erről csak azok mesélhetnének igazán, akik nemesített palántát hordtak tőlem. Sőt én már megjártam a másvilágot, és megértem a feltámadást!
Komolyabbra fordítva a szót, szeretném, hogy az emberek békességben éljenek egymást segítve. Nekem mindig az tolt az ars poeticam, hogy szeressük egymást emberek, mert minden percért kár! Ha nem tudunk a másiknak segíteni, akkor legalább ne bántsuk egymást. Mindenki boldoguljon a maga útján tisztességes, becsületes munkával. - nem szerettem viszont azt, hogy a rendszerváltás után az emberek az inget cserélték. Ezt nem tartottam tisztességesnek. Rólunk az a párt lement, aminek tagjai voltunk. Én azt mondtam: kommunista az az ember volt, aki 19-ben és 45-ben agyon hagyta magát verni a rendszerért, vallotta hogy kommunista és mást akart. A többi csak párttag volt. Voltak viszont kenyérkommunisták, akiknek ez az állam adott bizonyos rangot, emelte őket pozíciókba. Peddig lehet, hogy éppen ezek az emberek árulták el leghamarabb ugyanezt a rendszert.
Végül lenne még egy kívánságom, hogy hű legyek önmagamhoz:
...Szeretnék néha visszajönni még
Ha innen majd a föld alá megyek
Feledni nem könnyű a föld ízét
A csillagot fönn és a felleget...
(Juhász Gyula : Testámentum)
- Remélem, ennek a kívánságnak a beteljesedése még sokáig váratni fog magára, és továbbra is jó egészségben lehet közöttünk!
- Köszönöm a beszélgetést!