1951-ben született. Általános iskolai tanulmányai után a Debreceni Postaforgalmiban tanult tovább s érettségizett le 1969-ben. A középiskola befejeztével szinte rögtön munkába állt, s immárom 30 éve dolgozik a Magyar Posta kötelékében. Férje Humicskó József, házasságukból egy lányuk született.
- 30 év távlatában visszatekintve hogyan vélekedik a szakmájáról?
- Nem bántam meg, hogy a postai munka mellett döntöttem. Mint minden szakmának ennek is megvannak a szépségei és a hátrányai. Kétségkívül rengeteg munkával, és nagy felelősséggel jár, de kellő odafigyeléssel nem történhet probléma.
- Az elmúlt évek során mennyiben változott a postai munka?
- Lényegi változás nem történt, inkább csak kibővült a szolgáltatások köre. Több biztosító részére kötünk biztosításokat, a Postabankkal szerződésben állunk, részükre értékpapírokat forgalmazunk, i9lletve lakáskasszát is csinálunk. A megnövekedett pénzforgalom nagyobb figyelmet és munkahelyi szigort követel. Rendszeres és véletlenszerű revíziókkal állandóan figyelemmel kísérik emiatt a munkánkat.
- Az infrastruktúra fejlődésének köszönhetően községünkben is kiépült a telefonhálózat. Gondolom ez jelentős terhet vett le a vállukról!
- Elég sok probléma volt a régi telefonközponttal. Az új hálózat több szempontból is megkönnyíti a munkánkat. Egyrészt nem kell kapcsolgatással problémázni, másrészt kevesebb levél, és postai küldemény érkezik hozzánk. A telefonon mindent gyorsabban el lehet intézni.
- Pályafutása során volt valami különleges élménye, esetleg egy rendhagyó postai küldemény, amire szívesen emlékezik vissza?
- Végsősoron olyan különleges csomag vagy levél nem volt. Esetleg a szakiskolások leveleit említhetném, amelyeken sokszor a boríték is tele van írva. Vagy esetleg azokat a küldeményeket, amelyeket külön kérésre lakodalomba, esküvőre kellett kézbesítenünk.
- Naponta több tucat ember megfordul a Postán. Gondolom nagyon fárasztó lehet mindenkire külön figyelmet fordítani.
- Eléggé fárasztó valóban, de mindenki igényli a megfelelő figyelmet. Ennek ellenére úgy is előfordulnak kisebb attrocitások, de szerencsére a 30 év alatt ez tényleg nagyon minimális volt. Itt együtt egy kis községben élünk, s ez megköveteli a békés egymás mellett élést, hiszen nap mint nap találkozunk egymással.
- Köszönöm a beszélgetést.