Annak ellenére, hogy a címben szereplő személy szomszédom és ismerem már lassan 24 éve, elég nehezen tudtam vele időpontot egyeztetni a riport elkészítéséhez. Ugyanis állandóan úton van vagy dolgozik. Hol éppen állatszállítást szervez, vagy a vágóhídon dolgozik, illetve a húsüzletben tartózkodik. A lényeg az, hogy állandóan elfoglalt, szinte csak éjszaka tud egy helyben maradni.
1950 augusztus 4-én született Tiszabercelen. Boldog gyermekéveire szívesen emlékszik vissza, nagyon sok jóbarát között. A számtalan népies, falusi játék, a közös pecázások, legeltetések összekovácsolták a környékbeli gyerekeket. Általános iskola után a nyíregyházi közgazdasági technikum kereskedelmi szakán végzett. Ezután a vencsellői ÁFÉSZ-hez került ellenőri, majd vendéglátói előadói munkakörbe, de az iroda szűkösnek bizonyult egy vidéki életmódhoz szokott fiatal számára. Így került a sárospataki ÁFÉSZ-hez felvásárlói munkakörbe. A munkatársakkal való állandó feszültségek miatt azonban ezt a munkahelyet is elhagyni kényszerült.
1973-tól magánzóként próbált szerencsét, de az akkori községi tanács nem ezt jó szemmel. 73 őszétől a nyírteleki ÁFÉSZ-nél helyezkedett el. Sajnálatos módon az ÁFÉSZ. egyesült a nyíregyházival, így feszültségek alakultak ki az irodán belül Ekkor került az ÁFÉSZ. orosi húsboltjába. 1977-ben miután megnősült, hazajött a tiszaberceli húsboltba hentesként dolgozni. Ez volt az a szakma, amit az állattenyésztés mellett igazán meg tudott szeretni. A berceli üzletet lebontották, így ezután maszek fuvarozóként próbálta keresni a kenyerét. Kemény munkával igen szépen tudtak így haladni. Az infrastruktúra fejlődésével, a gázvezeték kiépítésével a fuvarozásnak befellegzett, ezért 1991-ben megnyitotta saját húsboltját.
- Ha a környékbeliek kiejtik a Kolozsi nevet, az valahogy mindenkinek összefügg a lótenyésztéssel. Honnan indult ez?
- A lovak szeretete minden magyar ember vérében szerintem benne van. Anyai nagyapámnak köszönhetően már 3 éves koromben saját lovam volt. Sajnos a tsz. elvitte, így annak érdekében, hogy lóközelben lehessek, eljártam lovat vezetni, ekekapázni. Nagy ünnep volt a szüreti felvonulás, mert akkor lovagolhattunk is.
- Hány ló fordult már meg a kezei között?
- Több ezer.
- De igazából melyikre a legbüszkébb?
- Én mindegyikre büszke vagyok. Minden lónak megvan a maga szépsége. De a legbüsz6kébb mégis arra vagyok, hogy sikerült bebizonyítanom a magyar lótenyésztési szakembereknek, hogy saját tenyésztésű mént is elő tudunk állítani.
- Ennyi lovat takarmányozni nem kis feladat. Mekkora gazdaságot kell ehhez fenntartani?
- Bérelt földekkel együtt összesen 54 hektáron gazdálkodunk, de inkább küszködésnek nevezném. Mind az időjárás, mind a kormány politikája a gazdálkodók ellen irányul. A ló biztosítja az évi 365 napos munkát, akár napi 18 órában. Elkezdtünk egy komolyabb istállót építeni, de sajnos mint mindenkinek, a földek megművelése elvitte a pénzt. Remélem a közeljövőben sikerült majd befejezni.
- Ha már a közeljövő szóba került, milyen tervei vannak a jövőt tekintve?
- A jelenlegi állományomat szeretném mind mennyiségben, de inkább minőségileg fejleszteni. Jelenleg van olyan kancám, amely az országos szemlén már kétszer lett a szemle legszebb kancája. Van két remek szaktanácsadóm, akikkel szinte minden délelőtt átvitatjuk a falu, illetve a saját gondjainkat. A 84 éves Gönczi Sanyi bácsi és a 88 éves Görömbei Pista bácsi még ilyen idős koruk ellenére is aktív dolgozók. Igazi példaképek a mai fiatalok számára.
Egy gyermekkori álmomat lehet, hogy most valóra tudom váltani a Barátok Tiszabercelért Egyesület segítségével. Pünkösdkor egy lóversenyt szeretnék szervezni. A gazdaságunkat a fiam fogja képviselni versenyzőként, remélem jó eredménnyel. Három megye közel 20 fogata és 60-70 lovasa jelezte részvételi szándékát. Emellett mintegy 300 vendégre számítunk. A verseny győztese személyében pedig pünkösdi királyt koronázunk.
- A község vezetése részéről kap valamilyen támogatást?
- Egyelőre csak erkölcsi támogatást, de már ez is fejlődés. Valahogy sosem volt a szíve csücskük a lovassport. Remélem a verseny sikerrel zárul és ez meggyőzi mind őket, mind a község lakosságát arról, hogy vannak még Tiszabercelnek értékei. Azt hiszem örök érvényű a szólás. Segíts magadon ember, az Isten is megsegít!