Most, hogy egyre közelebb vagyunk a foci világbajnoksághoz (a háziasszonyok legnagyobb örömére;!) gondolom nem meglepő, hogy Tiszabercel futballtörténetének egyik legkiemelkedőbb alakjával találkozhatunk a Berceli Napló eme rovatában. A negyven-ötven évesek korosztályában aligha van aki az előbbi kijelentésem cáfolná, de a fiatalabb korosztályokban is ismerősek a szinte már legendás szabadrúgásairól elhíresült Újhelyi Pál pályán történt megmozdulásai. Én azonban - mint mindig most is kutattam egy kicsit a pályán kívüli életének bugyraiban.
1952 elején lett gazdagabb a Újhelyi család a kis Palikával. Híres volt a család arról, hogy nem sokáig maradtak egy helyben, s más családokhoz képest elég sokat költözködtek. Több lakás is otthonául szolgált főhősünknek, mire felnőtté cseperedett.
Szülőhelyén eltöltött általános iskolai évei után Diósgyőrben szerzett vasbetonszerelői végzettséget, majd Kétegyházán a lakatos, hegesztő szakmát sajátította el. Mindeközben a középiskolai csapatban folyamatosan rúgta a bőrt, mintegy előkészítve ezzel később kiteljesedő pályafutását. Ami nem is váratott sokáig magára, hiszen Diósgyőrben az utánpótlást szervezők hamar felfigyeltek a tehetséges és fürge focistára. Szakmunkásvizsga után le is szerződtették hamarjában a megyei I. osztályban játszó Felsőzsolca csapatába. Az ott töltött egy év alatt folyamatosan a kezdőcsapat tagja volt, ennek ellenére amikor lehetőség nyílt rá, hogy újra szülőfalujában folytassa a játékot, nem habozott egy percig sem.
A 70-es években fellendülőben volt a helyi termelőszövetkezet. Beindultak az építkezések, fejlesztések és végre a dolgozók is havi fizetést kaphattak. Akkoriban nagyon sokan hazajöttek dolgozni. Újhelyi Pál is a termelőszövetkezet kombinátjában helyezkedett el, mint karbantartó.
A gyepen pedig vasárnapról vasárnapra folytak a meccsek, mégpedig nem is akárhogy. Rendkívül összeszokott, baráti gárda játszott akkoriban községünkben. Hazai pályán évekig nem talált a berceli csapat legyőzőre. Folyamatosan nagy volt emiatt a környező, magasabb osztályban játszó csapatok csábítása, ám mindig felülkerekedett a lokálpatriocizmus. Egyszer racionális, másszor érzelmi alapokon Egy alkalommal igaz aláírt egy szerződést Rakamazzal, de az utolsó utáni pillanatban sikerült visszalépni.
1973-ban bevonult Nyírtelekre katonának, majd a katonaéveket letöltve ismét a TSZ kötelékét erősítette.
1980. május 31-én megnősült, s néhány év múlva felesége egy lánnyal és egy fiúval ajándékozta meg.
A termelőszövetkezet szanálása után a HEXTRA felszámoló cégnél dolgozott, majd néhány társával megalakították a mindenki számára ismert Arany Parmen Betéti Társaságot. Jelenleg a BT. tulajdonában lévő szárítóüzem vezetője.
A futballpályafutás 42 éves korában, 1994-ben záródott le. A lélek tüzével és a győzni akarással nem volt gond, de már nem érezte azt az erőnlétet, amivel még színvonalasan lehetne futballozni. Meccseken is ezért nem találkozhatunk vele, hiszen a belső ösztön még mindig inkább a pályára vonzaná, mint a nézőtérre.
Sokkal megnyugtatóbb ettől - elmondása szerint - a tóparton, vagy a Tisza mentén egy két horgászbot mellett várni a nagy fogásra.