Még hogy sporthorgász!!! Hogyan legyen a horgászatot sportszerűen űzni. Mi ebben a nagy kunszt? Bedobja az ember a csalit a horgon, aztán veszi ki a nagyobbnál-nagyobb halakat a vízből, amiből majd finom halászlevet rottyantunk.
Ugye-ugye, milyen sokan gondolkozunk így, s valljuk be őszintén fogalmunk nincs róla, hogy a horgászatot is lehet mesteri, sőt művészi szinten űzni. Persze nekem már könnyű ezt mondani, hiszen láttam Mészáros Csabát horgászni, sőt egy kicsit be is avatott a halfogás titkaiba.
Előre kell bocsátanom egy tényt: Csaba személyében nem csupán egy tiszaberceli, horgászatot kedvelő fiatalemberről írok, hanem egy nemzetközi versenyeken is hatalmas sikereket elért háromszoros megyei válogatott sportemberről. És hogy melyek a hatalmas sikerek? Két arany és egy ezüstérem az európai elit horgászok mezőnyében.
De mégis, mit tudhat ez a fiú, amit más nem, vagy nem ennyire? Először is eszméletlenül tud halat fogni! Ehhez azonban nagyon sok gyakorlás, tanulás és rutin kell. Ja, és nem mellékes a profi felszerelés sem. Óóó, a szerencséről már szót sem ejtek.
Csaba gyerekkora óta szinte minden szabadidejét a vízparton, a botok mellett töltötte. Sokat tanult a környékbeli horgászoktól, halászoktól. Nem kis rutinra tett szert a környékbeli tavak és a Tisza partján. A hobbyhorgászat pedig szép lassan átalakult versenyszerűvé. Egyre komolyabb felszerelések fordultak meg nála, és egyre nagyobb sikerek jöttek a környékbeli amatőr versenyeken. Valószínűleg erre figyelhettek fel a Sporthorgászok Megyei Szövetségénél is hiszen idén tavasszal a megyei válogatottba választották. Kellett persze jó nagy szerencse is, hiszen az egyik válogatott kerettag nem tudott jelen lenni egy nemzetközi versenyen és a helyette beugró Mészáros Csaba véletlenül csapat elsőként a romániai bajnokot is legyőzve juttatta aranyéremhez a magyar válogatottat! Így állandó kerettaggá avanzsálta magát, s hogy ne éljen vissza a bizalommal, immáron harmadszor ismétli meg ezt a teljesítményt. Meg kell még itt említenem külön Csaba kérésére Turkó Sándornak, a Megyei Versenyszövetség Elnökének a segítségét is, hiszen nélküle aligha lenne most Tiszabercelnek ilyen eredményes versenyzője. Nem szabad elfelejtkeznem a szponzorokról sem, hiszen ez nem egy profitorientált sportág. Számtalan kisebb támogató mellett nagy segítséget nyújt a versenyzéshez jóbarátja, Varga Árpád, a Sellő horgászbolt tulajdonosa. A versenyekre komoly felszerelések kellenek, drága etetőanyagok, s ezek beszerzésében nagy segítséget nyújtanak a támogatók.
De hogyan is zajlik le egy ilyen nemzetközi verseny? A horgászok sorszámot húznak, s a kijelölt szektorokban kizárólag különböző nemzetiségűekkel együtt kell elfoglalni a sorszám szerinti helyet. A rajtpisztoly eldördülése előtt két órával lehet ismerkedni a vízzel. Ilyenkor végzik el a versenyzők a beetetést, medervizsgálatot, felszerelések kiválasztását stb.
A verseny ideje alatt kizárólag a kifogott halak súlya számít, s nem a méret, illetve fajta. Sokszor csak grammok döntik el a verseny helyezéseit. A nap végén pedig sporthorgászokhoz méltóan mindenki visszaengedi a halakat a vízbe.
Ennyi nemzetközi siker után mégis van még egy nagy álma Csabának: szeretne a magyar horgász extra ligában a megyei csapattal bajnokságot nyerni és egyszer az életben kijutni a világbajnokságra. Ehhez pedig még sok-sok ilyen szép eredmény kell.
Addig is marad a munka, a gyakorlás és a főzés. Mert hát milyen horgász az, aki a kifogott halat nem tudja elkészíteni. A főzési tudásról pedig a baráti kör tudna igazán véleményt alkotni, hiszen ők fogyasztják legtöbbet a főztjeit. És itt aztán lehet szó halászléről, pörköltről, vagy akár vadas ételekről.
Bár a halászlevet nem szeretem, azért egyszer megkóstolnám majd Csaba főztjét. Mondjuk amelyet világbajnoki győzelmének megünneplésére készít.