Bevallom őszintén, kicsit izgulva készültem következő interjúm elkészítésére Egy olyan ember életét kell ezúttal bemutatnom, akinek vezetéknevét hallva bizonyára sokak szerint élete összefonódik Tiszabercel történetével: Ő nem más, mint Görömbei Gyula.
A helyszínre érkezve felcsillant a szemem, milyen egy rendezett, takaros porta tárul szemeim elé. Mint utóbb kiderült, már kétszer is elnyerte a Takaros Porta megtisztelő címet. Hogy beérkeztem, igen szívélyes fogadtatásban lett részem.
Görömbei Gyula, tősgyökeres tiszaberceliként született 1926. június 2-án Görömbei István és Nagy Margit gyermekeként. Édesapja földművelő, édesanyja háztartásbeli, 4-en voltak testvérek, 2 fiú és 2 leány. Büszkén beszélt arról, hogy édesapja 20 évig a Tiszabercel Református Egyház főgondnokaként tevékenykedett. Ő bonyolította a háború után újonnan felépülő templom építését is, édesanyja pedig a háború alatt kötényébe rejtette az egyház pénzét, úgy vigyázott rá. Ez idő alatt Gyula bácsira hárult az otthoni munka színe-java, s nem volt ez könnyű időszak. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Nyíregyházára került a Mezőgéphez, ahol elvégezte a raktárvezetői tanfolyamot. Kezei alól került ki pld. Korsoveczki Gyula, aki szintén ilyen képesítéssel rendelkezik.
1978-ban nyerte el a Kiváló Dolgozó címet, majd nyugdíjba-meneteléig földműveléssel foglalkozott. Őt sem kerülte el a háború tüze, 1944-ben leventeként Pápára vitték, decemberben jelentkezett az újra megalakult hadseregbe s szintén Pápára a szent László hadosztályhoz sorolták be. A hónap végén Jászberényben orosz fogságba került 4 hónapig, ahol munkaszolgálatra fogták őket. Rögtön a fogság után jelentkezett a Magyar Hadseregbe s innen mint magyar katona került ki. Lába sérülése miatt betegállományba helyezték és hazajött községünkbe. 1949 őszén besorozták újra az OLP-be (Országos Légierő Parancsnokság) s 6 hónap után már mint légierő megfigyelő a szerb határnál teljesített szolgálatot. Betegségére hivatkozva 1952-ben végleg leszerelt.
1962 november 3-án feleségül vette Biri Erzsébettel, akivel a mai napig szeretetteljes házasságban élnek. Jelenleg nyugdíjas éveiket töltik megelégedésben, békességben. Sokat olvasnak, kertészkednek.
Karácsonyra készülve áldott ünnepeket kívánnak a község minden lakójának én pedig számukra egészséget és még hosszú életet.